A május- mint a tavasz legszebb hónapja- annak ígéretét hordozza magában,hogy most aztán talán minden jóra fordulhat.. Ragyog a nap, még a legundokabb kollégám is kedvesebb, és én  is sokkal nyitottabb vagyok.

Van egy olyan tudatállapot, amely leginkább ilyenkor szokott eluralkodni rajtam- ha egyáltalán- , amit én ” jól- lét”-nek nevezek. Sétálok az utcán, vagy éppen autót vezetek, amikor történik valami. Egy idegen rám mosolyog, amint odaérek, zöldre vált a lámpa, vagy éppen a kedvenc számom megszólal a rádióban. Ilyenkor spontán elmosolyodom, és valami különös nyugalom lesz úrrá rajtam. A számlák, a magánéleti gondok, a munkahelyi nyűgök valahogy olyan távolinak tűnnek, és valahogy nem telepednek rád sötét felhőként.

A jobb jövő ígéretének illata megcsapja az orrom, és mélyen beszippantom. Ilyenkor tényleg elhiszem, hogy jóra fordul minden. …

Viszont a mostani időjárás nem kényeztet el minket. Egy szempontól nem bánom csak a dolgot: kaptam egy kis haladékot a fölös kilók elpusztítására. Bár , őszintén szólva kicsit unalmas, hogy már 5 éve minden tavaszon (és télen, és nyáron, na meg ősszel is) ez a projekt kiemelt hangsúlyt kap az életemben.Kíváncsi vagyok ,vajon akkor is frusztrálva éreznénk-e magunkat, ha nem ömlenének a női magazinokból az ilyesmi cikkek: -5 kg/ hét cékladiétával, itt a bikiniszezon, vége lazsálásnak!- és társai… Miért akarunk mindig megfelelni, behajtani az igába a fejünket, és rágörcsölni ezerrel a közelgő bikiniszezonra, újra és újra…

Nem arról van szó, hogy nem örülnék neki, ha ez a 10 kg pluszt valahogy elfújná rólam a tavaszi szél, vagy hogy nem fontos, hogy csinosak legyünk a bikiniben, de tényleg, ez az, amire fókuszálnunk kell ebben az évszakban? Túl nagy hangsúlyt kapott ez az egész súlykérdés, arról nem is beszélve, hogy mennyien gazdagodtak meg ebből az iparágból.

A magam részéről őrült diéták helyett mindössze annyit teszek majd az őrült koplalás helyett, hogy kicsit visszafogom magam az evésben ezentúl, de itt és most ünnepélyesen megfogadom, hogy az igazán fontos dolgokra fogok figyelni. Sokkal jobban figyelni... Az idegen mosolyára, arra, hogy pont zöldre váltott a lámpa, és kedvenc számomra a rádióban, és főleg arra pillanatra, amikor minden úgy jó, ahogy van.